Ha nem bourbon, vagy szkáccs, vagy ír akkor már nem is jó. Vagy ha jó is, akkor sem az! Hallhattuk már sokszor: „Hiszen az öreg Jacky bácsi találta fel a whiskeyt!” – Utal itt a Jack Daniel’s hírességére, és népbutító marketingjére a kedves vendég. Persze, egy kicsit a világ dolgaival az átlagnál tisztábban lévő (ha van ilyen kifejezés…) emberek nem tartják ördögtől valónak, mondjuk a kanadai, japán, vagy indiai whiskyk létét sem, de azért sokkal többen vannak, akik csak a bevezetőben említett „triumvirátust” követik és ismerik el.

Most engedjék meg nekünk, hogy bemutassunk öt olyan italt, ami sajnos kiesik az átlag whisky kedvelő látóteréből, pedig megérdemelnék a figyelmet. 

Bastille – Blended (Franciaország)

A Bastille létrejötte egyszerre meglepő és logikus is. Meglepő, mert franciahonban nem gyártanak olyan sokan whiskyt mint a csatorna túloldalán, de a cég, illetve azt vezetők, akik ezt az italt megalkották igen komoly tapasztalatokkal és italgyártói gyökerekkel rendelkeznek, számukra teljesen logikus lépés volt, hogy ez az italfajta is felkerüljön a palettájukra. (Persze, ha ez az ital nem lenne tényleg jó, akkor a zsírfoltos atlétában, a kanapéról puffogó hobbi-rasszista, mélyről előtörne belőlem és megmondaná, hogy nehogy már a franciák minden „lében” kanalak akarnak lenni.)

Cognac régió legmagasabb minőségű árpája, és gabonája lepárolva, érlelve és házasítva. Nem lehet rossz.

(Oké, fontos megemlíteni a gyártó szavait, miszerint cognac régió legkiválóbb, a természet által szűrt, és értékes forrásvíz segítségével készül… mint mindennél… Már fogkrémekbe, és intim betétekhez is azt használják!)

Szín: Enyhén vöröses arany.

Illat: Érdekes! Meglepően gyümölcsös, és kellemes. Narancs, vanília, picinyke szegfű és citrusok.

Íz: Pfft! Ananász?! Furcsamód, engem egy kicsit emlékeztet arra. Narancslekvár, édes maláta, kellemes karamell a torkomban és vegyül az alkohollal amikor kifújom az orromon. Selymes és közepes lecsengés.

English Classic Whisky – Single Malt

Angliát nem feltétlenül kellene külön kezelni a whisk(e)y gyártást meghatározó, közvetlen szomszédaitól. Ugyanakkor az is igaz, hogy az itt készült whisky mégiscsak más, mint az ír és skót párlatok, és talán mégsem indokolatlan a megkülönböztetés. Egy whisky, amely, hűen visszahozta a 18. századot, napjainkba.

Szín: Arany(os)

Illat: Szantál füst, vanília és mazsola. Engem arra emlékeztet, amikor fiatalként a szobámban titokban dohányoztam, majd próbáltam ezt leplezni édesanyám előtt, és közben mazsolás sütit majszoltam… Áh! Régi szép idők!

Íz: Rákóczi Túrós… Tökéletesen visszaadja! Kevés füstöt is lehet érezni a lecsengésében, de előtte sárgabarack, krémes vanília, Skót vajas keksz (és én már csak hozzáképzelem a túrót!).

Gemenc Whiskey – Gemenci Gabonapárlat 134

Ne is nagyon menjünk messzire kis hazánkból. Bár ez most itt egy kakukktojás a listánkon, mert hivatalosan nem whiskey. Érlelt gabonapárlat. De szemfülesebbek észrevehették, hogy E betűvel van írva a whiskey, jelen esetben. Ez pusztán csak azért is van így, mert Szőke Lajos (Akié, egyébként, minden tiszteletem!) úgy döntött, hogy inkább az amerikai (és osztrák) gabonapárlatokhoz hasonló termékeket szeretne készíteni, és valahogy rácsapni a burzsoá, túlzóan „elpálinkásodott” magyar fogyasztók asztalára, és megmutatni, hogy nagyvilági italkategóriákban is helyt tudunk állni!

Szín: … Meglepő; mint egy 2 évig érlelt gabonapárlat. (arany/széna)

Illat: Első blikkre, nekem a balatoni főtt kukorica árus főzővízének illata, de ha mélyebben belelendülünk, akkor már jönnek a barackos és mandulás illatok.

Íz: Természetesen egy kicsit nyersebb mint egy átlag megszokott bourbon, de nem is akar az lenni. Kényelmes, tölgyes,vanília, enyhén nedves szénás ízek. Összességében karakteres és nagyon kellemes. Közepes lecsengéssel.

Kavalan Solist Ex-Bourbon 56.3%

Tajvan. Az nagyon messze van, ezért még nem sikerült meglátogatnom a gyárat, különösen, hogy nem szeretek repülni, és földi közlekedéssel hosszú út lenne, de valahogy meg fogom oldani. Itthon kevésbé ismertek a termékeik, de valószínűleg hamar változni fognak a dolgok, ugyanis kimondottan jó minőségű és érdekes termékekkel rukkolnak elő.

(Fontos információ, hogy az adott klíma, ami Tajvanon dominál, erősen befolyásolja az érlelést és sokszor fiatalabb párlatok is rendelkeznek idősebb társaik jegyeivel… (Ez nem azt jelenti, hogy minél melegebb és nyirkosabb az időjárás, annál gyorsabban érlelődnek a párlatok!)

Szín: Arany/Borostyánsárga

Illat: Tölgy és vanília elsőre. Fokozatosan kezd előtörni később a datolya…

Íz: Wow! Fűszeres… Picit édes vaníliás banánpuding, és borsos, tölgyes, karamell. Komplex, és selymes. Nem egy túlzóan kerek ital, de talán ez a különleges benne, mert kiugró ízjegyei miatt.

Langatun Old Deer Classic Whisky

Svájc; Csoki, tehén, Whisky. Nem rossz kombó egy olyan országtól, akinek a pénznemét Magyarországon meggyűlölte egy egész nemzedék... Ez a párlat a cég zászlóshajója. Szerintünk nem is véletlen, mert kimondottan, jó. Átvehetné az export ranglistán a csokoládé helyét…

100% árpamaláta, Oloroso Sherry hordó, és különleges élesztők használatával jó fundamentumokat adunk a terméknek, de az idősbítés során használt Chardonnay hordó még tesz egy adag habot a tortán lévő, hab -hegyen lévő, cseresznyére…

Szín: Arany

Illat: Tejkaramella és nyers süteménytészta. Enyhe alkohol, de előkerülnek a vanília és a citrusok csoportjai.

Íz: Csodálatosan édes maláta és gyümölcsök jellemzi. Édes tészta, enyhe tölgy, vanília, égetett cukor, narancslekvár. Olyan, mint ha egy tölgyfaládában tartott gyümölcskenyeret megkennénk marmeláddal.

Persze lehetséges, sőt(!!) kell is keresgélni még a piacon, de ezek mindenképp jó kiinduló pontok az elrugaszkodáshoz a megszokottól.

Mindenki egészségére!