Talán a tequila a leginkább félreértett italkategória a fogyasztók között. (Persze mint már korábban írtuk, a rumok kategorizálása is hagy némi kívánnivalót maga után…) Ugye ismert, hogy a fogyasztásuk vagy só/citrom vagy fahéj/narancs kombinációban a legelterjedtebb, és hogy az igazi kézműves tequilákban van kukac, ami a növény levelei között megbújó állatka, és beleteszik a palackba… Sok, dolog hibádzik ezekben az állításokban.
Kezdjük az elején, vagyis mi is az a tequila?
Egy égetett szesz, amely mind a termelési és előállítási területét, mind az alapanyagát nézve szigorúan, törvényileg meghatározott előírások alapján kell készüljön. Összehasonlításként gondoljunk csak a cognac-ra, mint italfajtára! Nem nevezhetünk mindenféle borpárlatot cognac-nak, még akkor sem, ha csak ugni blanc szőlőből készítik. A tequilánál is számít a terület, ahonnan származik. Az ország az Mexikó, de azon belül se mindegy, hogy milyen területen terem és készül az ital.
Nagyrészt Jalisco megyéből származik a tequilák többsége, de ezen kívül néhány engedéllyel rendelkező más önkormányzat is gyárthat tequilát, Tamaulipas, Nayarit, Michoacán, és Guanajuato megyében. Az alapanyag viszont nagyon fontos! Rengeteg cég reklámozza saját magát azzal, hogy 100% agávé feliratot tesz a palackra, habár a törvényi előírás az minimum 51%. De annak az 51%-nak sem szabad akármilyen agávéból készülnie, csak a bizonyos kék agávéból (Agave tequilana) készülhet a tequila. Ugye ismerjük azt a bizonyos mondást a rovar-bogár párhuzamokról… Na, a tequilákról is van egy hasonló, miszerint „minden tequila mezcal, de nem minden mezcal tequila!” Nagyjából ebből a kis szólásból is kiolvashatjuk, hogy attól még, hogy agávéból készült Mexikóban a párlat, még nem lehet tequilának hívni! (De a mezcal kérdése sem egyszerű, azonban az egy másik poszt témája lesz.)
Érdemes odafigyelnünk arra, hogy ha 100% agávé felirat van a tequilánk címkéjén, az még nem azt jelenti (biztosan!), hogy csak kék agávéból készült, mert lehet, hogy 51%-ban igen, de a maradék az meg valamilyen más agávé fajta, amit lepároltak és blendeltek. Természetesen, ha a címkén 100% blue agavé felirat található, akkor bizonyára valósak a feltételezéseink az elvárt beltartalomról.
Összefoglalva tehát a tequila, minimum 51%-ban kék agávéból készült párlat. Ami azt is jelenti, hogy a tequila alkoholtartalmának csak 51%-ban kötelező agávéból származnia, ezért a mixtoknál, erjesztés előtt, a cefrét fel szokták „dobni” egyéb cukrokkal, hogy együtt erjedjenek. A termelés helye pedig Jalisco egésze, vagy Tamaulipas, Nayarit, Michoacán, és Guanajuato államok bizonyos területe lehet. A palackozott ital 35 és 55 alkohol százalék közé van fokolva.
De milyen kaktusz is az a kék agávé? Nagyjából semmilyen! Ez a típusú agávé beszélő latin névvel rendelkezik; Agave tequilana, és a spárgafélék családjába tartozik. Egy egyszikű pozsgás növényfajta, és az AGÁVÉ nemzetség tagja. (De tényleg hasonlít egy kicsit egy kaktusz és az Aloe Vera közös szerelemgyermekére.) Több mint 6 évet vesz igénybe, hogy „aratható” legyen az agávénk. Ideális helyzetben a 8 éves növények a megfelelő minőségűek prémium tequilák gyártásához. Szüret után, lecsapdossák a leveleket a jimadorok, és beteszik egy nagy kemencébe, majd megfőzik őket. Ezután széttörik, felaprítják, lezúzzák, pépesre verik és szét cincálják őket. Van egy régi, Tahona módszer, amikor is egy nagy malomkő szerű kővel zúzzák szét a piňákat (így hívják a lecsupaszított, növényeket.). Ezek után megkezdődhet a fermentáció, majd a lepárlás.
A következő részben folytatjuk a gyártás ismertetését, maradjatok velünk.
