Előző írásunkban körbejártuk, mi is a tequila és hogyan is készül. Mostani posztunk az érlelés és palackozás témájáról mesél.
Miután megtörtént a lepárlás, elgondolkodhatunk, hogy mit is kezdjünk a lepárolt tequilánkkal. Mert - ellentétben például a frissen lepárolt whiskynek valóval - ezt már ilyenkor is lehet tequilának nevezni, nem kötelező érlelnünk. De mint általában, úgy itt is az érlelés varázsol igazán nemes italt a párlatból.
A tequilák esetében – az érlelés szempontjából - az alábbi kategóriákat különböztetjük meg:
- Silver/Blanco/Plata: Érleltelen, fehér szesz, amely agávé tartalomtól függően, mutathat számunkra citrusos és édeskés jegyeket.
- Gold/Joven/Oro: Érlelt és érleltelen tequilák keveréke is lehet, de általában érlelés nélküli párlatok vannak színezékkel befestve.
- Reposado/Aged: Rövid ideig „pihentetett” tequila. Minimum 2 hónap az érlelési időszaka, de nem több mint 1 év. A friss tequilás jegyek mellett, kezdődnek a hordós jegyek is megjelenni.
- Anos/Extra-aged: Nem túl nagy hordókban, maximum 600 literesekben, érlelik őket, több mint egy évig.
- Extra-anejo/Ultra aged: 2006-óta van ez a kategória, és a lényege, hogy a tequilát minimum 3 évig érleljék hordóban.
A tölgyfahordós érleléshez, általában magyaltölgyet használnak, és direkthordós. Nem szabad fémtartályokban lévő párlatokat, tölgyfa chips-el vagy egyéb érlelést imitáló módon idősbíteni! (Bár van némi kettősség ebben, mert nem zárja ki a törvény a karamell, tölgyfa kivonat, de a cukor vagy glicerin hozzáadását sem a párlathoz.)
Hogy mit ad az érlelés a párlathoz? Az érlelés folyamata általában lecsillapítja a kék agávé párlat, harsányságát, friss erejét és „összekerekíti” a jegyeket. A tiszta, fehér tequilákat bármikor szívesen használják bartenderek alapanyagként a legkülönbözőbb, frissítő kevert italok alapanyagént, mint a Margarita, vagy a Tequila Sunrise, de az érleltebb változatok önmagukban is kiválóak, akár egy kevés jég hozzáadásával. Persze remek twist variációkat is lehet csinálni, olyan kevert italokkal, amiknek alapját az eredeti receptben is jelzett érlelt italok adják; Mint például az Old Fashioned egy Extra-anejo tequilaalapjával, kimondottan érdekes, és szerethető variáns!
Érdemes hát kicsit több figyelmet szentelni a tequiláknak, jóval több van bennük, mint amit egynémely mexikói „westernmozi” sugall...
Utóirat: Majdnem kifelejtettük az előző írásunkban említett kukacot. Szóval való igaz, hogy az agávénak ugyan úgy van saját kártevője, mint minden más növénynek. Amiről szó van az általában a Gusano del Maguey (Aegiale hesperiaris) ami egy lepke petéjéből kikelő, és az agave növényben élő lárva. Szintén ismert egy moly lárvája, amely a Hypopta agavis névre hallgat. Ez utóbbi valóban ehető és egyes mexikói területeken valóban ínyencségnek számít. És az is igaz, hogy egyes tequila és különösen mezcal gyártók készítenek olyan italváltozatot, amelyben minden üvegbe dugnak egy ilyen szerencsétlen kukacot. Mi azonban úgy gondoljuk, ez tisztán marketingfogás, az érdekesre, különlegesre, borzongatóra vágyó vásárlóknak szóló termék, az eredeti italokhoz és úgy általában a mexikói italkultúrához nincs túl sok köze. (Dugnak palackba ugyanígy apró skorpiót, vagy épp Ázsiában például komplett kígyókat is.)
