A 19. század végére kialakult Észak-skóciai vasúthálózat számos iparág kialakulását segítette elő. Ekkoriban sok vállalkozó szellemű skót kezdett új vállalkozásba. Ekkoriban, 1897 nyarára épült fel a Dalwhinnie lepárló, ahol 1898-ban már el is készültek az első párlatok.
A település neve a kelta Dail-chuninnidh kifejezésből ered, ami találkozási helyet jelent. Az itt készült Dalwhinnie 15 éves whisky változata a közép Highland régiót képviseli a Diageo Classic Malts sorozatában. A területet egyedi klimatikus viszonyai kiemelik a skóciai lepárlók közül, ugyanis ezen a vidéken rekord hidegeket mérnek Skócia nagy részéhez képest.
A lepárló mellett egy igazán mesés kilátással rendelkező, hangulatos, több épületből álló „lakópark” is található, ami végső soron a lepárló része, ezekben az épületekben cég biztosít az ott dolgozóknak szállást, ezzel is segítve az üzem szinte folyamatos működését akkor is ha az útviszonyok épp járhatatlanok lennének. (Ez érdekes kérdés egyébként is, vajon hányunknak jut eszébe a különböző skót, sokszor bizony „világvégi” területeken álló vadregényes lepárlók képeit nézve, hogy vajon hogyan jutnak el oda a dolgozók?)
Megjelenés: Halvány arany.
Illat/Aroma: Frissen sült kenyér, és enyhe vanília egy csipet füsttel. Megjelennek édes karamell és fahéjas jegyek is.
Íz/Lecsengés: Szépen erősödő test. Elegáns ízek keverednek és szépen kezdenek kinyílni a gyümölcsös, kajszibarack, körte jegyei. Enyhe tölgyes és tőzeges füst köszön el, a lekvárral karöltve.
