
Itt a blogon már többször, több italfajta esetében említettük, hogy a lepárlással készült szeszesitalok, története szinte minden esetben valamikor a XII.-XIII. századra vezethető vissza, amikor az akkoriak elsajátították az alkohol lepárlásának mesterségét. Persze ezek a kezdetleges technológiák sok esetben igen rossz minőségű párlatokat eredményeztek, hiszen a különböző egészségre káros alkoholok, illetve kozmaolajak elválasztásával még nemigen törődtek, sőt, nem is igen ismerték ezeket. Az így készült párlatokat tehát ízesíteni kellett, erre pedig leginkább az azért már ekkoriban is ismert növényeket, gyógy- és fűszernövényeket használták.
Ezeket a növényeket pedig leginkább az akkori gyógyítók ismerték, vagyis a különböző szerzetes rendek tagjai (akik egyébként az akkori szeszlepárlásból komolyan ki is vették a részük, sok apátság és szerzetesrend foglalkozott lepárlással, ezek némelyike máig fennmaradt), és persze a mindenféle vajákosok, füvesemberek és boszorkányok.
És az ekkoriban azért már létező tudósok, akik még meglehetősen fura, kicsit misztikus figuráknak tűntek, és akiket az általában igencsak tanulatlan köznép félelemmel vegyes csodálkozással szemlélt, lehetőleg minél távolabbról. Az ekkoriban kibontakozó tudományosság még igen sok ágon kapcsolódott a ma már okkultizmusnak nevezett tanításokhoz, ilyen terület volt az alkímia is. Az alkímiát manapság legtöbben az aranycsinálással azonosítjuk, de valójában egy időben ez sokkal szélesebb, szinte az egész mai kémia és részben fizikai tudományterületet lefedő tevékenység lehetett. (Az ezeket az időket megelőző, mondhatni »eredeti« alkímia ráadásul a metafizikával, a lélekkel és istennel kapcsolatos kutatások, felismerések, tanítások gyűjtő fogalma volt.)
A lényeg, hogy ekkoriban - és azóta folyamatosan napjainkig - többen felismerték, hogy a titokzatosság bizony jó reklám, és jó hírverést kelthet egy-egy italfajtának. A mai napig is van a piacon olyan likőr, ízesített vodka, abszint és természetesen gin, amelynek összetevőit pontosan nem kötik a vásárlók orrára. És több olyan is van, amelyeknél a leírások, marketingszövegek bizony erősen utalnak a természetfeletti hatásokra, amelyek az adott italfajtát igazán egyedivé tették. Leginkább nyilván az eleve több összetevőt tartalmazó italok - amilyen például a gin - a legalkalmasabbak erre, itt a rengeteg összetevő, különös hatóanyagokban gazdag növény mellé jól odafér egy kis misztikum.
Manapság ezeket a szövegeket már mindenki inkább amolyan ügyes marketingnek tartja, de gondoljunk bele, néhány száz évvel ezelőtt még sokkal kevesebbet tudtak az emberek a világról, simán hihető volt számukra, hogy a nagy tudású, alkímiában is jártas akkori lepárlómesterek valóban varázsszert, de legalábbis az örök fiatalságot jelentő »életvizét« öntötték a palackokba. Ha pedig őseinknek megfeleltek ezek az italok, mi miért is fordítanánk hátat ezeknek? A hagyományok tisztelete az alapja minden társadalomnak. Fogyasszuk csak bátran ezeket a misztikus italokat, a legrosszabb ami történhet velünk az, hogy minden betegségből felépülünk, netán örök életet nyerünk...