A mai gin megjelenése viszont németalföldi Leydeni egyetem professzorához, Dr Sylvius nevéhez köthető, aki gabonapárlatot használt a boróka kivonatolásához. Eredettől függően sokféle típus létezik, de alapvetően kétféle gint különböztetnek meg.
- A desztillált gint hagyományos módon készítik: a szeszbe borókabogyót és egyéb fűszereket áztatnak, majd újra lepárolják. Ezután pedig esetenként tiszta alkoholt, kevés cukrot, és ízanyagokat adnak hozzá.
- A kevert gin készítésekor valamilyen semleges szeszt kivonatokkal vagy aromákkal ízesítenek. A gin alkoholtartalma az Európai Unióban legalább 37,5% v/v.
A koktélokhoz többnyire a hagyománytisztelőbb London Dry Gin-t használják, amely egy kevésbé aromás desztillált gin; általában teljesen édesítetlen és nem tartalmaz hozzákevert ízanyagokat, a boróka markáns íze a meghatározó. Manapság szinte végtelen változatban készülnek ginek, egy részük a hagyományos módon és alapanyagokból, - itt általában a minél tisztább, jobb minőségű alapanyagokra helyezik a hangsúlyt - más részük épp a minél összetettebb, különlegesebb fűszerek felhasználásában jeleskedik. Azonban az, hogy a gin és a boróka elválaszthatatlanok, minden gin esetében alapvetés.
Bár mint látjuk, a gin nem Angliában született, azonban népszerűsítéséhez nagyban hozzájárult a birodalom, „amely felett sosem nyugszik le a nap”. A fűszeres ginek esetében volt is jelentősége ennek a mondásnak pontosabban az okául szolgáló gyarmatbirodalmi időknek, hiszen a készítéséhez használt fűszerek a világ minden tájáról származtak, és ez a sok különböző vidék, akkoriban bizony mind angol fennhatóság alatt állt. A gin neve a francia genièvre, vagy a holland jenever szóból ered, mindkettő borókát jelent. A holland jenever (vagy genever, genièvre), bár „holland gin”-nek is nevezik, valójában a gin elődje, mely a korai 17. században jelent meg Angliában is. Eredeti változata (az oude jenever) a ginnél fűszeresebb, és gyakran cseréppalackban árusítják. Malátapárlatokból fejlődött ki, és határozottan különbözik a későbbi ginektől. A jenevert legalább részben árpából vagy más gabonából párolják kisüstben, és időnként fahordókban érlelik. Emiatt enyhén malátás, és/vagy whiskyhez hasonló íze lesz. A ma elterjedtebb új változat (a jonge jenever) nagyrészt semleges szeszből készül, íze pedig átmenet a gin és a vodka között.
A már említett holland orvost, Franciscus Sylviust tekintik a gin atyjának. A 17. század közepére sok apró, holland szeszfőzde párolta újra a malátapárlatokat vagy a malátacefrét borókabogyóval, ánizzsal, fűszerköménnyel, korianderrel és egyéb fűszerekkel, melyeket aztán gyógyszertárakban árusítottak a legkülönbözőbb betegségek és fájdalmak gyógyszeréül. Az angolok a németalföldi szabadságharcban találkoztak az itallal, tőlük ered a „holland bátorság” kifejezés is, mely az ittas ember (ebben az esetben holland katona) bátorságára utal. A gin III. Vilmos idején vált igazán népszerűvé Angliában, ugyanis Hollandia nagy részén is ő uralkodott.
