Aki akárcsak felületesen is ismeri az italok világát, tudja, hogy az érlelt italok drágák. Az érlelés idő, az idő pedig pénz, mint tudjuk. Ha egy gyártó a lepárolt italát csak mondjuk 20 év tárolás/érlelés után tudja eladni, akkor azt nyilván meg is kell fizettesse a vásárlókkal. Épp ezért lehet elgondolkodtató, amikor a polcon meglátunk mondjuk egy 23 „éves” rumot Guatemalából, aminek megkapjuk literét alig 23 ezer forintért. Vagy egy 15 éves Nicaraguai rumot csak 10 ezer forintért… Nincs itt valami turpisság?
Ha az üvegen szerepel valamilyen szám akkor érdemes pontosan megfigyelnünk, hogy előtte vagy utána milyen egyéb meghatározás van. Például, ha csak annyi szerepel, hogy „Bacardi 8”, akkor jogosan gondolhatnánk, hogy ez egy 8 éves rum, pedig nem. A nemzetközi felügyeletek figyelik és szabályozzák azt, hogy ha az van ráírva az üvegre, hogy „Aged X Years” akkor annak valóban X évesnek kell lennie. Viszont ha valami számot ráírnak, megjelölés nélkül, akkor az pusztán az ital nevének része, amivel bizony egy avatatlan fogyasztót könnyen félre lehet vezetni, különösen ha az adott párlat kissé túl is van árazva.
Tehát fontos, hogy egyértelműen el tudjuk dönteni, az adott párlat valójában mennyi idős. Vannak olyan országok, amelyeknél törvényileg meg van kötve az érlelés minimális időtartama, és vannak, ahol még ilyen szabályozás sincs. Például Puerto Rico-ban 1 év, amíg Venezuelában 2 a minimális érlelési idő. A olyan, sűrűn használt kifejezések, mint az Estate, Superior, X.O.(kivéve francia területről), Reserve, vagy Solera nem sokat jelentenek.
Ez utóbbit, a solera eljárást sokan szeretik feltüntetni a palackok címkéin, de sajnos ez csak kevésszer igazán valós. Ezeket a semmitmondó, de valahogy minőségi, prémium jelzést nyújtó szavakat csak úgy dobálják a rumiparban. (Egy érdekes példa; Van egy általam nagyon kedvelt kolumbiai rum aminek a címkéjén az van feltüntetve, hogy „Aged 12 Solera”… Amikor itthon tartott előadást a cég nagykövete, akkor többen feltettük neki ezt a kérdést, és a válasza az volt, hogy „Mert 12 éves is és solerás is. Úgy blendeltük.” Azért valljuk, be ez egy kicsit furcsa.)
A solera eljárás, vagy rendszer sokkal bonyolultabb egy átlag hordós érlelési metódusnál ami persze nem teszi olcsóbbá az így készült rum előállítását, a gyártók pedig nem mindig szeretik többletköltséggel megterhelni a terméket. Inkább egy házasítást végeznek, ami tartalmaz „ilyen is, olyan is” párlatokat.
Magára a palackozásra is érdemes odafigyelni. Adhat támpontot, hogy ha a palackozást a gyártó végzi, és jelenthet minőségi csorbulást, ha egy külön palackozó üzem. Ha az italt független palackozó bocsátja piacra, az sem ad egyértelmű támpontot, hiszen lehetséges, hogy az egy jól bejáratott kisüzemtől veszi az égetett szeszt, de épp úgy akár a tőzsdéről is vásárolhatja a cukornád, vagy melasz alapú, rektifikált párlatot. Szóval ez nem egyszerű. Ha tényleg tudományosan akarunk eljárni, mindenképp érdemes kicsit utána nézni az adott rum-nak, a netes italos portálok értékelései, tesztjei sokat segíthetnek.
Érdemes a palack formáját, és alját is megvizsgálni. Ha egyedi palackkal dolgozik a cég, akkor valószínűsíthető, hogy jobban odafigyelnek a minőségi előállításra, de persze ez sem biztos támpont, hiszen egy nagy gyártónak az egyedi palack semmilyen többletköltséget nem okoz, viszont fontos marketing eszköz is. Ha van valamilyen országjelzés az üveg alján, akkor összevethetjük a címkén leírtakkal. Szóval, a rumválasztás rejt buktatókat magában, de persze azért annyira nem ijesztő a helyzet. Kétségtelen, hogy sokkal kevésbé bízhatunk a különböző szabályozások, előírások erejében, szemben például a whiskyk piacával, ahol azért az előírások sokkal szorosabban kötik a gyártókat. De némi odafigyeléssel megtalálhatjuk a számunkra legszimpatikusabb rumokat, a próbálkozás és a kísérletezés pedig önmagában is jó móka...
