Először az USA piacára dobták ki 2000-ben, majd 2003-ban Angliában és Európában is debütált a skótok egyik legújabb büszkesége. Történetének kezdete 1999-re, illetve egy kicsit korábbra is tehető. Nem egy 200 éves, titkos szerzetesi rend receptúrája által, egy pápai pecséttel ellátott kőplaketten szereplő leírással rendelkező történet, hanem egy figyelmes, az ízek harmóniáját meglátó, és a tökéletességre törekvő ember gyermeke ez az ital.
A legenda:
David Stewart, egy skót whisky lepárló mester, úgy döntött egy nyári délután, hogy meglátogatja Janet Sheed Roberts-et (Janie néni). Mrs. Roberts nem más, mint Anglia egykori legidősebb embere (109 éves), és a híres William Grant unokája. Stewart és Janie néni jó barátságot ápoltak, és egy rózsákkal teli kertben ülve beszélgettek, gyönyörködve a tájban, a lágy szellő fújta rózsaillatban, kígyóuborkás szendvicset uzsonnázva.
Természetesen, hogy a telő gyomor szomjan se maradjon, ginnel kísérték le az étket. Meglepődve az ízek harmóniáján, rádöbbentek, hogy az uborka és a rózsa összhangja, a ginnel vegyülve, káprázatos ízélményt nyújt. Gondolván arra, hogy David Stewartként már valamicske renoméja van a skót szesziparban, nem merte volna a saját nevét egy új márka mögé tenni, így Janie néni kertésze nevét (Hendrick) választotta, akivel is áttárgyalták a rózsa és uborka termesztés minden fortélyát.
Ezt mondja a legenda... De a valódi történet sem áll oly távol ettől. A Hendrick’s Ginösszerakása inkább egy piaci igény hatására történt, és valójában Lesley és John Ross nevéhez fűződik szorosan, akik a mai napig felelősek a lepárlásért. David és Janie néni története a rózsakertben való szendvicsezéssel is valós és játszott némi szerepet a kialakulásban, de nem az volt a fundamentum.
Összedolgozva a Skót Whisky Kutató Intézettel, kidolgoztak egy olyan kézműves metódust amiben sikeresen kombinálták a London Dry Gin-ek komplexitását a rózsa és kígyóuborka esszenciáival. Szinte tökéletesre emelve ezt a párlatot. Az uborkán (Holland) és a rózsaszirmon (Bulgáriai Damascena) kívül 11 különböző, érdekes fűszert használnak a gin elkészítéséhez. (A tényekhez hozzátartozik, hogy Mrs. Roberts adta az ötletet, hogy a kertészéről nevezzék el a párlatot, és valóban jó gondolat volt, mert egy könnyen megjegyezhető és hangzatos márkanévvé nőtte ki magát.)
Egy érdekes történet egy érdekes márkát szül. Talán az egyik legkifinomultabb kísérleti marketing produkció, a maga Viktoriánus, hetyke bajszos, barna-fehér, gramofonos, nagyvilági úri-muri külsőjével.
A gyártási folyamatoknak köszönhetően alakul ki az ital egyedi karaktere. A kézműves, kistermelői minőségre való odafigyelést remekül hozták össze a cégnél. Nem csak kiváló szakembereket gyűjtöttek össze, és a szakmai legjobbjait, hanem maguk a lepárlók amiket használnak, azok is különlegesek és az ortodox szeszfőzést mutatják. Egyedi lepárlóberendezések „armadájával” dolgoznak, amiknél vegyítik a modern kézműves gyártási folyamatokat, a jól bevált hagyományos módszerekkel.
Különböző eszközöket szereltek bele a páracsőbe, hogy egy fűszerekkel teli kamrába vezethessék azt, és még parfümösebb és komplexebb jegyeket varázsoljanak a kész párlatba. Kettő egyenként 1000 literes üstöt használnak, amiket kb.: 800 literig töltenek. Az egyiknél használják a különlegesnek mondható deflegmátoros, fűszeres kamrás megoldást, amíg a másiknál egy teljesen megszokott többlépcsős lepárlást alkalmaznak, és a végleges párlatokat házasítják össze. A fűszereket egyenlő arányban osztják el mind a kettő esetében.
Természetesen hatalmas ipari titok, hogy milyen arányban blendelnek.
Megjelenésében: Fehér, kristálytiszta.
Illatában: Összetett és friss. Kellemes borókás és üde jegyek. Csipetnyi eukaliptusz, virágos aromával.
Íze/Lecsengés: Enyhén édeskés, összetett első hatás és elegánsan bontakoznak ki a további jegyek. Medvecukor, kömény, bors selymes rózsa és természetesen boróka. Lecsengésében hosszú, óvatosan múló édes összesség. Csipetnyi kesernyés édesgyökér és uborka.
