Középiskolásként egy pohár iskolatejre bukkantam padom mélyén. Mérsékelten tűnt frissnek. Nem azért bányásztam elő, hogy mohón elfogyasszam, inkább tudományos érdeklődéssel próbáltam szemlélni egy ódon, sok matekórát fültanúként megélt tej állagát. Nem bontanám ki a részleteket (a tejet kibontottam és beleszagoltam). Hasonlatokat sem keresek, hogy hatnapos, sakál marta tetem vagy ilyesmi. Pont olyan dögletes szaga volt, mint egy pohár romlott tejnek. Azóta nem ittam egy kortyot sem, pedig egészséges állítólag.

Mindezt azért említem, hogy rámutassak, nem tudnék elfogultság nélkül kumisz kritikát írni. Eleink kedvenc itala, az erjesztett lótej is inkább érdekességként kerül terítékre kóstolás helyett, mint az állati eredetű alkoholok egyike (a kettőből). 

Keletről származik, állattenyésztő, nomád népek itala. Vándorló életmódjuk nem tette lehetővé szilvafát telepíteni és metszegetni, hiszen az első termés idejére már leléptek a területről. Vihették volna szekéren, dézsás szilvafaként, de valószínűleg nem volt kiforrott bonsai technikájuk. Alkoholra szomjazó eleinknek tehát nem maradt választásuk, mint mobil drinkbárjuk feltöltéséhez kifacsarni a ló levét. Nehéz rekonstruálni, hogyan került asztalra a lótej, hogyan hagyták megsavanyodni és mi örömet találtak a kóstolgatásában.

Technológiai leírás: A művelet a lovak fejésével kezdődik. Jó esetben 3-4 liter tejet is leadhat a kanca. A nyers tejet 10:3 arányban az oltóanyaghoz keverik, köpülik, majd legalább másfél órán keresztül mozgatják a tömlőt, hogy a kumisz jól összekeveredjen az oltóanyaggal. Oltóanyagként korábban erjesztett kumiszt, vagy előző évben eltett, szárított, már por alakú kumiszszármazékot használnak.
Így egy nap múltán enyhén savanykás ízű fiatal vagy gyenge kumiszt kapnak. Bőrtömlőkben vagy faedényekben még egy napig erjesztik. Így erősen habzó és a gyümölcsészterekre emlékeztető szagú, gyengén alkoholos, ún. közepes erősségű kumiszt nyernek. További 3-5 napos erjesztéssel hígan folyó, savanyú ízű erős kumisz állítható elő. - írja a WIKI szócikk, melyben választ kapunk a kérdésre, hogy miért fogyasztják ma is.

Második versenyzőnk a méh. Néhány allergiástól eltekintve a méheket mindenki szereti. Szorgalmasan porozgatják terményeink virágait, esszük - isszuk a mézüket, mert találékony méhészek a középkor óta készítik a méz vizes oldatát mézsör, mézbor készítésére. De ez csak a köznyelvi megnevezése, mert pont sem a sörök, sem a borok családjába nem tartozik a frissítő ital. 

Otthon is elkészíthető. Itt a receptje, tessék.

Ha nem érünk rá vesződni készítésével, a kereskedelemben is kapható,
például a Black Fang

A mézpálinka is inkább ízesített pálinka, hiszen készítése az ágyas pálinkáéhoz hasonló. A pálinkát és a mézet elvegyítjük, beletesszük a citrom vékonyan hámozott héját (egyben vagy nagyobb darabokban), és egy marék mazsolát. Legalább 1 hónapig pihentetjük, majd leszűrjük. Ennyi. 

A sok hozzávaló és keverési praktika megnehezítheti dolgunkat, ha mézes-aszalt szilvás, fűszeres pálinkára vágynak, ezért egy bevált receptet szeretnék megosztani önökkel.

Amit két ember tud, az már nem titok és a kereskedelem is bevezeti. Nem csoda, hogy 99 italból válogathatnak a polcokról a mézet tartalmazó italok közül a linken. Illusztráció legyen mondjuk a Bols Honey likőr csábító fotója.

Köszönjük a méheknek és lovaknak, hogy nedveiket adták az italkedvelők asztalára. Talán a rossz keresőszó, talán a kísérletezők kudarcai miatt, de ennyiben kimerült az állati termékekből készült alkoholos italok palettája. Lehet, hogy New Orleans környékén oposszumból vagy Szibériában medvéből is főznek pálinkát, de erre utaló irodalmat nem találtam. A képkereső találatai között felbukkant ugyan egy aranyos kutya képe, de azt már nem mertem megnézni.