A mai posztunk kivételesen nem direkt erre a blogra íródott, hanem a Klubkoncert bloggal közösen jelentetjük meg. Hiszen mindkét blog témájához kapcsolódik, ide, az Aperitif blogra elsősorban a koktél miatt, oda viszont a főszereplő és a Gozsdu Manó Klub okán.

A koktélok kedvelői jó eséllyel ismerik a kedvenc koktéljaik történetét. Hiszen ezek a mindenki által kedvelt kompozíciók, amelyek megtalálhatóak minden bár itallapján, valamikor megszülettek, és létrejöttük általában egy-egy bármixer, vagy más, az italokat ismerő és kedvelő ember nevéhez köthető. Arra talán már kevesebben gondolunk, hogy ez az alkotófolyamat nem állt meg, ma is születnek új kreálmányok, és bizony ezek között is lehetnek olyanok, amelyek évek múltával épp úgy az 'alapválaszték' részeivé válnak, mint a mindenki által ismert Mojito vagy épp a Cuba Libre.

Az ilyen jellegű alkotómunkához a kísérletező kedvű bármixerek mellett az italgyártók is segítséget nyújtanak, például azzal, hogy versenyeket szerveznek. Ilyen megmérettetés a Bacardi Legacy Coctail Competition. Ezen a versenyen a komoly tradíciókkal rendelkező italgyártó meghatározott termékei felhasználásával kell új alkotásokat létrehozni. Akit a pontos részletek érdekelnek, ezen a linken megnézheti a teljes versenyszabályzatot. Az ok, ami miatt most erről a versenyről írunk, az, hogy az általunk igen kedvelt Gozsdu Manó Klub egyik pultosa, Varga Krisztina is megmérettette magát rajta. És rögtön döntőbe is került. Ennek kapcsán beszélgettünk vele pár mondatot, hogyan és miért is indult ezen a versenyen, és egyáltalán hogyan keveredett erre a pályára.

Krisztináról tudni érdemes, hogy véleményem szerint ő a GMK legmosolygósabb pultosa. Igazából még nem is láttam rosszkedvűnek, tényleg mindenkire mosolyog. Anno írtunk itt a blogon a pultosok kapcsán arról, hogy az igazi pultosok esetében ez bizony hivatás a javából. Ez a munka jóval fárasztóbb, keményebb és összetettebb annál, mint a legtöbben gondolnánk. Igaz, ehhez mérten jól is fizet, azonban nagyon is érezhető, ki az aki pusztán a pénz miatt csinálja, és ki az, akit ez az egész sokkal jobban érdekel, aki szereti a vendégeket, akit érdekelnek maguk az alapanyagok, az italok, az ízek... Szóval, akinek szenvedélye ez a munka. És Krisztina pont ilyen.

Hősnőnk, ha teheti, kerékpárral jár dolgozni, számomra már a GMK-ra jellemző kép az is, ahogy mosolyogva begurul a klubba. Megtudtam, hogy eredetileg óvodapedagógusként diplomázott, dolgozott is gyerekekkel, azonban sajnos az ott elérhető keresetből egyszerűen nem tudott megélni. Ismeretség révén került a GMK-ba, ahol árult fagyit, volt ruhatáros (sokat elárul a viszonyainkról, hogy ruhatárosként is többet keresett, mint diplomás óvónőként) majd bekerült a pult mögé. Arról is írtunk már, hogy itt a klubban nagyon is komolyan veszik a pultos szakmát, nem állhat be akárki, és folyamatosan képzik is az alkalmazottakat. Krisztinánál, mivel más területről jött, ez fokozottan így volt. Elmondása szerint sokat segítettek neki a klub tulajdonosai, ők tanították be koktélosnak, vagyis ők mutatták meg, milyenek a GMK sztenderdjei, hiszen az ismert koktélok esetében is vannak változatok, egy magára valamit adó hely viszont mindig mindent pontosan ugyanúgy készít el. Ami viszont a munka pultos részét illeti, annak a java Kriszta saját utánajárásának gyümölcse. „Mikor meg kellett tanulnom kávét főzni, akkor a barátomhoz mentem gyakorolni, ő mutatott meg néhány trükköt. Aztán eljártam kóstolókra, kutattam az interneten az információkat az italokról és így egyre mélyebben ástam magam a fogásokba és rejtelmekbe.”

A dolog működött, és miközben tanult és dolgozott, elkezdte tényleg komolyan érdekelni is ez a világ és ez a hivatás. Aki már járt ilyen jellegű bárban vagy szórakozóhelyen, az tudhatja, hogy a pultosok bizony igencsak szem előtt vannak. Az igazán jók nem csak 'eladóként' vannak jelen, hanem folyamatosan tartják a kapcsolatot a vendégekkel, ha olyan a szituáció beszélgetnek velük, mesélnek az italokról. Figyelve a munkájukat, nekem sokszor eszembe jut, hogy vajon egy pultoslány hogyan viseli az esetleg már kicsit ittas és kissé erőszakosabb vendégek próbálkozásait. Hiszen láthatóan vannak olyan vendégek, akik egy ilyen szituációban nem érzik hol is a határ. Ez neki már nem okoz túl nagy gondot: „Nyilván tesznek ajánlatokat, de nekem sokszor ez már fel sem tűnik. Ebből a szempontból is nagyon sokat fejlődtem a közel 3 itt töltött évem alatt. Annyival nyitottabb lettem, és annyival jobban kommunikálok már... bár persze nem állítom hogy nincsenek nehezebb napjaim. De itt jó a csapat, vigyázunk egymásra, és a fiúk különösen vigyáznak ránk.”

A versenyen való indulás ötlete is ebből a folyamatosan hivatássá alakuló érdeklődésből fakadt. Nem árt tudni, hogy egy ilyen verseny nem csak magáról az italról szól, az alkotás közben szóban is el kell mondani, mintegy narrátorként, mit és miért csinál a versenyző. Közben kérdéseket is kaphat, ezekre is válaszolni kell. És épp úgy ahogy a pultban is, figyelni kell a kifejezésekre, a stílusra, adott esetben a humorra. Ráadásul az elődöntő után, a februárban esedékes itthoni, majd a szerencsés esetben utána következő San Francisco-i döntőn már mindezt angolul kell előadni. Szintén a verseny részét képezi a marketing véna vizsgálata is. A továbbjutóknak - így Krisztinának is - az általuk alkotott koktélhoz komplett portfóliót, vagyis inkább komplett marketingmegjelenést és -tervet kell készíteni. A koktél jellegéhez illő betűtípust kitalálni, szóró- és itallapokat tervezni, kitalálni hogyan is lehet divatossá tenni az italt, például adott esetben kóstolók szervezésével. Ez persze pénzbe is kerül, nem árt, ha az adott versenyzőt segíti a munkahelye, amelyet persze ily módon valamelyest képvisel is a versenyen. Érdekes a koktél nevének története is. Krisztina azt mesélte, hogy szokott dúdolgatni magában gyermekdalokat (ez még az előző életéből maradt). És miközben azon gondolkozott, milyen név is illene ehhez a klementinlét is tartalmazó kompozícióhoz, egyszer csak az ismert rajzfilmdalocska ugrott be. Így aztán meg is lett a koktél neve.

A Krisztina által alkotott ital tehát a My Darling Clementine névre hallgat. Összetétele nem titkos, tehát akár otthon is elkészítheti bárki, aki kedvet kap hozzá.

Tehát az összetevők:
40 ml Bacardí Carta Oro,
20-30 ml klementinlé,
1 bárkanál méz,
2 db csillagánizs,
80 ml tonik.

Pohár: talp nélküli borospohár.

Kriszta elmondása szerint persze az összetevők minőségén is múlik a végeredmény, ő például nem a mindenhol kapható ismert tonikmárkák közül választott, hanem egy különlegesebb változatot használ.

A verseny hazai döntője februárban lesz. Hogy ez a koktél és Krisztina varázsa biztosítja-e a továbbjutást, az előre nem borítékolható, hiszen a többi versenyző is hasonlóan elhivatott, és az általuk készített Bacardi koktélok is figyelemre méltóak. Azonban bárhogy is alakul ez a verseny, abban biztos vagyok, hogy Krisztináról hallunk még hamarosan. Elhivatottsága, nyitottsága, és személyisége biztos hogy alkalmat talál a kiemelkedésre. Érdemes lesz figyelni rá, akár követhetjük is a 'koktélos' facebook oldalát. Ha pedig valaki a GMK felé jár, ugorjon be egy italra hozzá, kérjen mondjuk egy My Darling Clementine koktélt. Biztos, hogy extra mosolyt is kap mellé.

A nyitó kép Krisztináról a verseny hivatalos anyagából származik. A koktél fényképét DESIGNFood Antonio Photography készítette.

Frissités!

A koktél elkészítéséről készült egy kis videó, így még könnyebben elsajátíthatjuk a dolgot...