Az igazi cognac 2.
2015. augusztus 11. írta: BAP

Az igazi cognac 2.

Folytassuk „utazásunkat“ azzal, hogy megismerjük a termőterületeket. Mindegyik terület más-más adottságokkal rendelkezik, és ezeket idővel ki is érezhetjük az italból. Koncentrikusan, kívülről befelé haladva:

cognac.png

  • Bons Bois és Bois Ordinaires együtt majdnem 20,000 hektáron elterülő terület, amelyet sajnos erősen befolyásol a tenger felől érkező klíma. A terület talaja is talán a leggyengébb a régiók közül, a zömében homokos talaj kevésbé alkalmas a karakteresebb termékek előállítására. Ezeket nevezik a helybéliék 'külsőbb' területeknek.

  • Fins Bois közel 35,000 hektáron elterülő terület, és egy testesebb, és könnyebben korosodó eaux-de-vie-ket lehet tőle elvárni, amelyek a vörös agyagos, mészköves, sziklás talaj miatt egy kerekebb gyümölcsös és olajos ízvilágot eredményeznek.

  • Borderies. Ez a legkisebb terület. Valóban kicsi, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna említésre méltó a maga 4,000 hektárjával. A mészkőbomlás okozta kvarcos, agyagos talaj következtében virágos és diós jegyekkel bír az innen származó termék.

  • Petite Champagne neve megtévesztő, mert a két Champagne részből ez a terület kapta a petite (kis) jelzőt, pedig ez a nagyobb a maga 16,000 hektárjával. Talaja és az ott termő szőlő karaktere hasonló a listánk következő tételével, csak kevésbé széles palettán...

  • Grande Champagne, a centrum! A világ közepe. Bár ez a minősítés inkább csak a szakma iránt érdeklődők körében magától értetődő, de a közel 14,000 hektáros terület valóban cognac régió közepe. Enyhén mészköves, agyagos talaja hasonló a Reims-nél található Champagne területhez. Egész szánkat elterítő, vaskos virágos jegyek, és kellemes együttesség dominál ezeknél az eaux-de-vie-knél... Ha innen származó, Petite és Grande Champagne-ból együttesen blendelt (legalább 50%-ban Grande Ch.-ból származó) cognac-ról beszélünk, akkor azt bizony nyugodtan és teljes joggal hívhatjuk Fine Champagne-nak.

grande-champagne-vineyards.png

Még egy kis adalék: Az érlelés folyamán, mindig van egy bizonyos mértékű párolgás. A tölgy hordókban történő tárolás mintegy 3%-ot vesz el (nagyjából) az éves termelésből. És ezt a franciák az „Angyalok jussa“-nak hívják. Hát, szó ami szó, lennék angyal Cognac régió felett.

Mostanra nagyjából már van egy képünk arról, hogy mi alapján ítélhetjük meg a fogyasztani kívánt italunkat. A felhasznált szőlő fajták, a termőterület és az előállítás módja és ideje mind fontosak. Ez persze csak az elmélet, ami néha eltérhet a gyakorlatban, a cognac igazi próbája a kóstolás.

Nézzünk is néhány általam igen kedvelt, de a nagyközönség számára talán kevésbé ismert márkát:

  • Terres de Grande Champagne Francois Voyer Cognac:

Ez a cognac egy kisebb, a Francois Voyer ház terméke. Belépő szintűnek minősül, de remek. Maga a családi üzem egy 28 hektáros birtokon terül el Grand Champagne részen, és italaik a legjobb francia éttermek és bárok polcain egyre inkább nélkülözhetetlennek számítanak. A cég 1870-es évektől üzemel és termékeik között megtalálhatóak a fiatal és az idősebb cognac-ok is, azoknak szánva őket, akik nem akarják a tömeget követni...

Tiszta jellegű ital, brutálisan hosszú lecsengéssel, jonatán alma, birs aromákkal. Kellemesen virágos (hársfavirágos, ibolyás), és lime-os ízvilággal... Engem a lecsengése kicsit emlékeztetett a mentára is. Nem csípte a 40%-os alkohol tartalom a szánkat, és szépen vastagon ott maradt a pohár falán.

Kezdésnek, nemhogy „nem rossz“. Sőt, kiváló! Mi jöhet még?!

  • Park VS Carte Blanche

Maga a Park képviseli, szerintem az egyik legeredetibb jegyekkel rendelkező márkát a piacon. Ezen „fehér kártya“, V.S. cognac mézesen sárgás színe és virágos, karamell aromája is jól jellemzi a Park termékeket. A cég maga a Distillerie Tessendier & Fils (több márkanéven is gyárt pl.: Domaine du Buisson és Grand Breuil) egy 1880-ra visszanyúló történettel indul, miszerint egy örökölt szőlőbirtokon kezdődő hobbiból hogyan is vállt szenvedéllyé. Gaston Tessendier, akkori matematika tanár az öröklés után, hobbiját továbbfejlesztve vásárolt egy lepárlót és a minőség és csodagyártás elhivatottságával nekilátott a munkának. Ma már a 4. generáció viszi az üzletet, amely továbbra is családi kézben van.

Ez az ital nem köthető Cru-hoz.

Ízében visszaköszön a karamellizált alma némi kis vaníliával, és a szőlő (milyen meglepő...) ize is. Kellemesen erős, de nem túl hosszú lecsengéssel.

  • Château de Beaulon 7 Years Old

A Fins Bois területen elhelyezkedő Château de Beaulon konyakház remek, adottságokkal bír a valóban remek italok elkészítéséhez. Valahogy mintha a 15. század hangulata – amely körülveszi a Château-őt – beleszivárogna a termékekbe. És 1965 óta Christian Thomas (Elismert szaktekintély) vezetése alatt folyik a gyártás.

Egy 7 évig érlelt termékről beszélünk, ennyi idő alatt pedig az ízek és aromák igazán komplexekké válnak, itt sincs ez másképp. Aromajegyeiben találunk egy kevés muskátli illatot, persze több virágjeggyel együtt és jól érezhető kandírozott narancs aromát is. Ízében erős gyümölcsösség (őszibarack), és mazsola érezhető.

Ez az ital egy kicsit 'megfejtősebb' dolog. Ehhez már érdemes kényelmesen leülni és elgondolkodni, fejtegetni ezt az italt.

  • Lheraud Cuvee 20 Fine Petite Champagne Cognac

A lepárló alapítása 1802-re tehető. Talán úgy 1970-re datálható a Lheraud cognac jelenlegi állapotának a megidézése. A több generációra óta üzemelő manufaktúra a 20. század végén került reflektorfénybe, mikor is Guy Lheraud, rengeteg kudarc után úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a családi vállalkozást és a Petite Ch.-ból származó termékeiket eljuttatja a világpiacra.

A Cuvee 20 egy rendkívül összetett ital. Összetett és elgondolkodtató. Bevallom hősiesen, hogy amikor leültem kóstolni akkor elő kellett bányásznom a kóstoló táblámat, mert semmiben nem voltam biztos. Rengeteg dolog összessége kavargott az orromban és a nyelvemen. De megvan!

Édeskés karamelles aroma, amiben megbújik egy kis vanília és ide valahogy befurakodta magát az oregánó is. És az íze?! Furcsán fűszeres... Na, de milyen fűszer? Nekem a karácsony jutott az eszembe, mikor is karácsonyi fűszerek illata terjeng a levegőben. Tehát, fahéjas, szerecsen diós, gyömbéres, néhol szegfűszeges, néhol kakaós ízek...

Nagyon kellemes, és rettentően komplex ital, és az ár/érték arány ennél a terméknél kiváló. Ez a cognac a Lheraud család egyik legkedvezőbb árú terméke (a souvenir boltjukban kapható képeslapok után), de minősége elképesztő.

  • Tesseron Lot 76 XO

Nem véletlen, hogy ezt az italt hagytam utoljára. 76. Mit is jelenthet? Ennek az italnak van egy olyan megnevezése is, hogy 'Kor feletti'. Na most mondhatnánk, hogy ez egy '76-os évjáratú cognac, de ezt nem szabad, mert BNIC nagyon szigorúan szabályozza az ilyen jellegű megnevezéseket. Maradjunk annyiban, hogy ez az ital bizony jóideig pihent a hordókban...

tesseron.png

Ez az 1905-ben alapított cognacház a listánk legfiatalabbja. De ez semmit sem jelent. Ők vajmi keveset törődnek a lepárlással, inkább úgy ismertek (és ebben tényleg jók) mint akik a különleges, régebbi kincseket gyűjtik össze Grand Ch. területéről és ezekből a tökéleteshez nüansznyi távolságra lévő blendeket állítsanak elő. Nevezhetnénk kereskedőháznak is a gyártót, de ennél persze jóval többet tesznek, és a szakértelmük, amelyekkel a felvásárolt alapanyagokból és párlatokból az italaikat készítik valóban lenyűgöző.

Nem szívesen írom le a tapasztalataimat, mert én mindenkit arra biztatnék, hogy üljön le és kóstolja meg. Nem szeretnék senkit sem befolyásolni. Persze remélem nem is teszem és tényleg szeretném, hogy minél több ember részesüljön ennek a csodának a kóstolásakor történő katarzisban... Tehát: SPOILER ALERT!!!

Aromájában egyből érezhető a minőség. Az általam próbáltak közül (volt néhány már...) ez az egyik legelegánsabb illatélmény. Kellemesen parfümös, méz és gyümölcskompót, karamelizált őszibarack, mandula és pekán... Rettentően jó! És az íze... Wow! Letaglózott. Noha nem annyira durván, szájban szétrobbanva, de azért kellően energikusan, öntudatosan megjelenve. Szinte minden illatjegy előjön az ízében, de hozzátársul még a zölddió és a kesudió.

Már eddig is írtam pár terméknél, hogy érdemes jobban odafigyelve, az aromákra és ízekre összpontosítva fogyasztani. Hát ennél a terméknél erre akár egy fél napot is rászánhatunk, és még akkor is lelhetünk benne új jegyeket...

Konklúzió:

A cognac elvileg egy ismert alapterméke, itala minden bárnak, vagy akár otthoni bárszekrénynek is. De ismertsége ellenére talán a legtöbb felfedezni valót is tartogathatja, érdemes rászánni az időt, hogy minél több fajtát kóstoljunk végig. Idővel ki fog alakulni bennünk a saját ízlésünk, egy idő után már a címke tanulmányozása nélkül is képesek leszünk felismerni a készítési módot, vagy mondjuk a termelőhelyeket.

Érdemes nekiállni!

A bejegyzés trackback címe:

https://aperitif.blog.hu/api/trackback/id/tr917690030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vincenzo6 2015.08.12. 10:24:09

Jó pálinkát 6-7000/liter áron már lehet kapni. Volt szerencsém 50 ezer forintos konyakboz. Nem rossz, de a Cappy IceFruit Multivitamin tette Kevésbé unalmassá. :D

Gyökösi Attila · http://grundstudio.hu 2015.08.13. 17:10:55

@Vincenzo6: Ez olyan, mintha azt írnád, 'egyszer voltál az operában, baromi drága helyen ültél, de mégis elaludtál rajta. Úgyhogy azóta inkább 3 dollárért töltöd le a divatos pop albumokat a zenemegosztókról.'
Nem mindenkinek való az opera, de egy megnézett előadás után amúgy sem érdemes véleményt alkotni. :)

O.Ádám 2015.11.19. 19:09:58

@Vincenzo6: Jó pálinkát 6-7000/liter áron? Boltban? Már kóstoltam vagy negyvenet, de 10e/liter alatt egyik se volt közel a jóhoz. Amúgy én is tudok olyan divatos 40-50 ezres italokat, amik szégyent hoznak a fajtájukra, nem szabad belőlük kiindulni.
süti beállítások módosítása