A címbeli idézőjel nem véletlen. Tudjuk, a whiskyk sokfelé, és sokféle alapanyagból készülhetnek, olyannyira, hogy egymástól komoly mértékben eltérő jellegű ital lehet a végeredmény. Azonban egy dologban minden whisky hasonlít, mégpedig abban, hogy mindenképp érlelni kell ahhoz, hogy whiskynek vagy whiskey-nek nevezhessük.

Ez persze rendben is volna, az érlelés csinál minőségi terméket egy egyszerű párlatból, erről írtunk már sokszor itt a blogon. Ugyanakkor kétségtelen, hogy van/lehet azért néhány hátulütője az érlelés procedúrájának. Az első, hogy évekig tart, így az ital bizony csak az aratás és a lepárlás után évekkel lesz fogyasztható és eladható. Ez önmagában is lehet probléma, de különösen akkor fontos, ha a lepárlás, meg az egész italkészítés illegálisan történik. Épp elég gond titokban megoldani magát a főzést, de ha utána évekig még az érlelésre szolgáló hordókat is őrizgetni kell, az nagyban fokozza a lebukás lehetőségét.

A moonshine esetében pedig pontosan erről van szó. Ez az italfajta nagyon leegyszerűsítve egy gabonából, általában kukoricából párolt szesz, egyfajta gabonapálinka. Eredete elég régre nyúlik. Amerikában, az 1800-as évek elején kezdtek az előállításába Ulster környékéről származó ír és skót gyökerekkel rendelkező bevándorlók. Az első komoly előállítási hely az Appalache terület/hegység volt. Az alapanyag főképp kukorica, a korabeli források megemlítik azt az akkoriban elterjedt vélekedést, miszerint egy ló sokkal több kukoricát tud elszállítani, ha előzőleg szeszt főznek belőle. (Mármint a kukoricából, nem a lóból...)

Miután az italt illegálisan készítették, a főzés jobbára éjszaka, holdfénynél történt, innen az ital elnevezése is. (Bár ez nem egyértelműen eldöntött kérdés, a kifejezés épp így utalhat a folyadék színére, pontosabban tiszta, színtelen voltára is, és mint látni fogjuk a vizsgálati módszerekre is.) Az illegális főzés több problémát is hozott magával, például azt, hogy itt nem volt lehetőség – no meg igény sem - a túlságosan kifinomult lepárlási technikák alkalmazására. Egyszerű berendezések kellettek, amelyek könnyen szállíthatóak és olcsóak. Ehhez jött még, hogy ugye éjszaka, nem igazán jó látási viszonyok között készült az ital. Sokat elárul a dolgok menetéről, hogy például később, az alkoholtilalom idején a lepárláshoz használták autók hűtőradiátorait is. És nem csak újakat, hanem használtakat is, amelyekben korábban glikol tartalmú hűtőfolyadék cirkulált… Az így készült párlatok persze a klasszikus szennyező anyagokat is tartalmazták, kozmaolajokat, metanolt is. Nem csoda, hogy akkoriban bizony nem volt életbiztosítás ismeretlen forrásból származó moonshine-t inni.

Ezt persze tudták a fogyasztók is, de hát nekik sem voltak megfelelő eszközeik a mérésekhez. Az alkoholtartalmat például úgy becsülték meg, hogy a desztillátumot összerázták, és a kialakuló buborékok méretéből és felszállásuk sebességéből becsültek. (Mondjuk ennél jóval kifinomultabb akkor már a rumoknál alkalmazott puskaporos megoldás.) Az ital tisztaságát pedig úgy ellenőrizték, hogy meggyújtottak egy kanálnyit, és a láng színét vizsgálták. A jó, valamelyest tiszta ital kék lánggal égett, a különböző szennyező anyagok sárgára vagy akár vörösre színezték a lángot. Persze ez sem tökéletes módszer, mert bár a kozmaolajokat, vagy épp az ólomszennyeződés jelenlétét kimutatja, de a metanol színtelen lánggal ég, tehát ilyen módszerrel nem lehet kiszúrni. (A tiszta ital kék lángját is hasonlították a hold fényéhez, néhányan innen is eredeztetik a moonshine elnevezést.)

Akárhogy is, a moonshine italok előállítása vagy 150 évig virágzott Amerika szerte. Manapság is vehetünk ilyen néven italokat, azonban ezek persze már ellenőrzött körülmények között készülnek, biztonsággal fogyaszthatóak. Sokuk manapság is befőttesüvegekben kerül forgalomba a megszokott palackok helyett, ezzel is utalva az illegális múltra, amikor a kész italokat lehetőleg lebukás nélkül kellett forgalmazni, ezért nem hagyományos palackokat használtak, és címkék is megtévesztőek voltak.

Érdemes kipróbálni, mert az érlelés nélküli párlatok mutatják meg igazán az adott gabona eredeti aromáját, ha ezt megismerjük, sokkal rutinosabban tudjuk kóstolni az érlelt whiskyket is, jobban megkülönböztethetjük az alap párlat ízjegyeit és az érlelés folyamán keletkező aromákat.

Moonshine whisky itthon is kapható, például az iDrinks-nél is, persze ezek már ellenőrzött körülmények között készült, és egyáltalán nem 'alsópolcos' árazású termékek...