Ahogy a név is sugallja, az ír whiskey-nek Írország szigetén kell készülnie, érlelődnie, és - néhány kivételt figyelmen kívül hagyva - a gyártók többsége által preferált háromszori lepárláson kell keresztül mennie, hogy 'könnyen iható' legyen. Ez ugyanakkor nem előírás, nem kötelező eleme az ír whiskey készítésének, inkább csak szokáson alapuló hagyomány. Fontos még, hogy a skót italokkal szemben általában tőzeg felhasználása nélkül készülnek ezek az italok.

Bár vannak töredékes írásos bizonyítékok arra, hogy az ír whiskey lepárlás a 16. század előtt is elterjedt, sőt, találhatóak olyan feljegyzések is, amelyek a 14. századra utalnak vissza, azonban ezek a korai párlatok érleletlenek voltak és nem is túl jó minőségűek, ezért fűszerekkel ízesítették őket. (Mint akkortájt szinte minden hasonló párlatot, például a kontinensen a gint is.)

Az első valóban fontos és jól dokumentált időpont az 1661-es év volt az ír whisky történetében. Az ez évi karácsonyi „ajándéknak” nem nagyon örültek a whiskey gyártók, ugyanis ekkor igen magas adókat szabtak ki minden lepárolt gallon whiskey-re. Ennek persze megvolt az oka, ekkorra már sokan főztek whiskey-t, az uralkodó pedig értelemszerűen nem akart lemondani az itt beszedhető adókról. Ahogy az lenni szokott, az eredmény már nem volt ilyen egyértelmű, hiszen ez a rendelkezés messzire ható változásokat indított el, illegálisan működő lepárlók ezrei alakultak az erdők mélyén, és ez a folyamat egész a 18. század végéig komolyan meghatározta ennek az italnak a történetét.

Az ír whiskey szerencséjére 1872-ben, Franciaországban felütötte a fejét a filoxéra és a konyakgyártás időszakos visszaesésével hatalmas kereslet támadt az egyéb szeszes italok iránt, ennek egyik haszonélvezője lett az ír whiskey is.

De az írek szerencsétlenségére (itt most nem segített sem a lóhere, sem a manók...) több, a whiskygyártás szempontjából balszerencsés esemény is történt közben:

• Az első csapás Matthew atya nevéhez fűződik, aki kapucinus szerzetes volt. Az ő ténykedésének köszönhetően 1838 és 1844 között bezárták a lepárlók egyharmadát.

• Erre keserédesen büszkék az írek: Az ír feltaláló, Aeneas Coffey 1820-környékén megalkotta a korábbinál sokkal gyorsabb és gazdaságosabb módját a lepárlásnak, az egylépcsős vagyis folyamatos lepárlást. Ezzel teret engedve a skót szeszgyártás és whisky blendelés magasra törésének. Az írek többsége nem kedvelte, és nem is alkalmazta ezt a modern lepárlást, mert úgy tartották, hogy más jellegű ízt eredményez mint a megszokott kisüsti lepárlás… 

• Problémát jelentett az amerikai alkoholtilalom is, ami a hatalmas felvásárló erejű piac hosszú ideig tartó kiesését jelentette az ír gyártók számára. 

• Az utolsó balszerencse az ír szeszgyártás történelmében pedig az írek 1916-környékére tehető Húsvéti felkelése és a függetlenedési háború. Ezt piaci, kereskedelmi embargók követték, lepárlókat robbantottak fel és jó ideig úgy tűnt, a teljes ír whiskey piacnak bealkonyul. A britek nagyon kemény export/import zárlatokat léptettek érvénybe, nemcsak az angol piac esett ki, hanem a közvetítésükkel, rajtuk keresztül korábban elérhető más, európai országok piacai is.

A nehézségek következtében az 1960-as években már csak 3 (!!) lepárló cég maradt életben. (Jameson, Powers, Cork) Ők azonban 1966-ban összefogtak (ezt itthon mi el sem igen tudjuk képzelni...) és megalapították az Irish Distillers Company-t. Miután az 1970-es években stabilizálódott a helyzetük, felvásároltak még pár kisebb, „fű alatt működő” lepárló céget (mint például a Bushmills). De az italok világában is ismerős folyamatok, - miszerint a nagy hal megeszi a kisebbet - ezt a cégcsoportot is elérte, így végül szinte a teljes ír whiskey gyártás a francia Pernod Ricard csoporté lett.

(Egyetlen, független lepárló maradt 2011-ig, a Dundlak közeli Cooley cég, amelyet 1987-ben alapítottak, de őket is felvásárolta a Bean Suntory.)

Az utóbbi években a Cooley cég és más kisebb termelők összefogtak és bár nem könnyű elérni a nagy gyártól uralta piacokat, fokozatosan azért terjeszkednek Írországban, hogy újra felvirágoztassák a kistermelői szeszgyártást.

Ajánlás:

Teeling Small Batch

1782-es alapítása óta nagyon sok változáson ment át a cég (…akárcsak maga az ír whiskey kategória…), de egy dolgot Walter Teeling és az örökösei nem engedtek piaci nyomás ellenére; a tradíciók kihagyását a gyártásból. Ez a „kisüsti” megtartotta azokat a jegyeket, amiket várunk és elvárunk az írek életvizétől!

Először, amikor rákóstoltam erre az italra, nem tudtam, hogy örülök vagy csalódtam. A magas alkoholtartalom véget vártam egy ízrobbanást, ami az első kortynál elmaradt. De aztán megtörtént! Nem is inkább robbanás, hanem egy pofon volt, ami hozta a kellemes árpás jegyeket és elkezdődött a kavalkád… érdemes volt várni!

Aroma: nyers jegyek, friss esőutáni kert illat és kevés citrusosság

Íz: Enyhén fűszeres, és itt krémesen hatol a vanília. Lecsengésében aszalt citrusokkal és a karamell aromájával búcsúzik.

Pontszám: 80,5/100

Redbreast 12

Talán nem szabadna elfogultnak lennem, de ezzel az itallal az vagyok! Szerintem a piacon most ez A legjobb ír whiskey! 1932-ben adták ki először és azóta is több megmérettetésen diadalmaskodott, díjakat és dicsőséget szerezve a lepárlónak. A mai „single pot still” nevet 1990 óta hordja. Bourbon és Oloroso sherry hordókban, minimum 12 évig idősbített ital.

Aroma: Enyhén bourbon-os, rozsos illatok, amelyeket körbe vesz az almáspite és a vanília. (halovány fahéjat is kiéreztem.)

Íz: Mogyorós, vaníliás, karamellás, aszalt gyümölcsös, 'pirosalmás', friss diós ízek. Keményen komplex, de nem durván sok. Nagyon barátságosan terül szét a szájban.

Pontozás: 97,5/100

Ajánlott recept: Ír kávé

• 2 Cl Ír whiskey
• 1.2 dl frissen készült filter.-, vagy autodrip kávé.
• 2 Cl cukorszírup (Itt olyan használatát javasolnám, ami kicsit citrusosabb, mint például a Mauritius-i cukrok, vagy invert szirup!)
• felvert/felrázott tejszín „on top”

Az előmelegített pohárba építjük az alapanyagokat (a tejszín kivételével!), összekeverjük és a kész tejszínt a tetejére rétegezzük!

Fontos, hogy egy szűkülő szájú pohárba (ideális ír kávés pohár…) készítsük az italt, mert a fogyasztás folyamán, a szánkat odatéve a pohár széléhez, egy képzeletbeli szívószálon keresztül kell felszívnunk az italt, hogy elkeveredjen az édes, whiskey, kávés elegy a tejszínnel. Ha ezt a mozdulatsort nem eszközöljük, akkor vagy kiisszuk az elegyet a tejszín alól vagy csak a tejszínt isszuk le róla.