Azonban az égetett szeszes italok gyakorlatilag a lepárlást követő esetleges szűrés és az alkoholfok beállítása után azonnal fogyaszthatóak. Miért érlelünk mégis, és legfőképp miért érleljük némely így készült italfajtákat, miközben másokat meg szinte sosem? A kérdés összetett, de azért van néhány alapszabály, már csak azért is, hogy tudjuk mihez képest meghatározni a számos kivételt. Az fontos tudnivaló, hogy minden égetett szesznél szükséges némi pihentetés. Persze ez nem kell okvetlenül 20 évig tartson...

Alapvetően elmondható, hogy a gyümölcspárlatok esetében ritkább az utólagos érlelés, hiszen itt az alapanyag, vagyis a gyümölcsökből készült cefre és az abból készült párlat jóval ízesebb, aromásabb. Ide tartozik mindenek előtt a klasszikus pálinkák köre, ezeket szinte minden esetben további érlelés nélkül fogyasztjuk. Persze kivételek lehetnek, ide tartozik az összes ágyaspálinka, és hát a hagyományos pálinkák esetén is gondolhatja úgy a főzőmester, hogy valamilyen hordós érlelés tovább mélyítheti az ízeket.

A gabonapárlatok azonban sokkal kevésbé jellegzetes ízűek. Itt a jellemző példa a whiskyk családja. Ezek gyakorlatilag csak különböző, néha nagyon is összetett érlelési folyamat után kerülnek a fogyasztók elé. Ráadásul általában a gyártók külön fel is hívják a figyelmet az általuk használt érlelési metódusra, tehát a kész whiskynek ez igen meghatározó tulajdonsága. A végül palackozásra kerülő whisky igen sok jellegzetességet vesz át az érlelésre használt hordóktól, és ezekkel a jellegzetességekkel a gyártók nagyon is tudatosan számolnak. Az eredetileg nem kiemelkedően jellegzetes gabonapárlatból így lehet egy összetéveszthetetlen, egyedi, érlelt whisky.

Azonban itt, a gabonapárlatoknál is van kivétel, hiszen például a vodka csak rendkívül ritkán érlelt. Pedig hát általában itt is gabona az alapanyag, ráadásul a jobb vodkagyártók hajlamosak többszöri lepárlást és többszöri szűrést alkalmazni, ami – bármit is mondjanak a gyártói szövegek – ritkán növeli az adott ital aromásságát. Miért nem érlelnek akkor? Ez esetben a válasz a hagyományokban keresendő. Vodkát hagyományosan ott készítettek, ahol fontos volt az ital hatása, az alkoholtartalom. Kevésbé tapintatosan fogalmazhatunk úgy, hogy ezt az italfajtát azért főzték, hogy üssön. Mégpedig minél nagyobbat és minél hamarabb. Egyszerűen sajnálták volna az időt az érlelésre, és igény sem mutatkozott rá…

Persze van még számos italfajta, például a rumok. A rumok esetében a cukornádmelasz vagy pláne a cukornádlé messze nem ízetlen, elvileg egy frissen párolt rum is lehet nagyon is finom. Azonban ez az ital még kissé savasabb, citrusosabb. A zömükben Európából érkezett, az érlelési metódusokat már jól ismerő gyártók ezt is csökkentik az érleléssel, de arra is rájöttek, hogy a komolyabb érlelés egy egészen más minőségű és más kategóriájú italt eredményezhet, és az, hogy a rum manapság már prémium italok között is helyet kapott, épp ennek köszönhető.

Hasonló lehet az indok a borpárlatoknál, például a brandyk esetében is. A minőségi párlatok itt is eleve jó alapanyagból készülnek, azonban a hordós érlelés rengeteg pluszt ad az adott ital aromáihoz, ez pedig már indokolttá teszi a különleges bánásmódot, és a plusz odafigyelést. Itt alighanem szintén van szerepe a hagyományoknak is. A bor eleve elképzelhetetlen hordók nélkül. A hordók között születő borpárlat esetében nyilván sokkal kézenfekvőbb egy hordós tárolás, ami aztán már csak véletlenül is elvezethet a hosszabb érleléshez, és az azáltal kialakuló extra ízek megbecsüléséhez.

Szóval az érlelés oka sokféle lehet. Ma már nem elhanyagolható a kereskedelmi szempont sem, az érlelés egy jól hangzó tulajdonság, aminek eredményeképp az érlelt italok magasabb áron értékesíthetőek. Épp ezért fordul elő, hogy manapság már olyan italfajták érlelt változatait is megtalálhatjuk a kereskedők választékában, amelyek esetében ez korábban nem volt megszokott. Azonban az bizonyos, hogy a lepárló- és érlelőmesterek tudják mit csinálnak, elég összehasonlítanunk egy adott gyártó fiatal és mondjuk 20 éves italát, a különbség tényleg egészen meglepő lehet, néha mintha egy teljesen más italt kóstolnánk, pedig hát a kiindulás, az alappárlat mindkét esetben hasonló volt. Érdemes tehát néha egy-egy próbát tennünk az általunk megszokott és kedvelt italok idősebb változataival is. Ezek persze drágábbak, hiszen tovább készültek, az idő pedig mint tudjuk, pénz. De egy próba meggyőzhet minket, hogy mégis jó üzletet csinálunk, ha ezek mellett tesszük le a voksunk.