A GIN - a boróka lelke
2018. március 07. írta: Gyökösi Attila

A GIN - a boróka lelke

A gin egy égetett szeszes ital, amely olyan semleges ízű alkoholpárlatból (minőségi változatok esetén legtöbbször gabonaszeszből) készül, amit a közönséges boróka bogyójával vagy annak kivonatával ízesítenek, de ízében mindig a boróka dominál. Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a gin is egyfajta gabonapárlat, csak épp borókával van ízesítve. Mint látni fogjuk, több földrajzi hely is komoly szerepet játszott ezen ital születésénél, de a legelső lépést talán valahol Itáliában tették meg, ahol a XI. századi szerzetesek felismerték az alkoholba áztatott boróka jótékony hatását. Ezen a tapasztalaton alapult a pestis elleni védekezés akkoriban hatásosnak hitt elixirje, amely borókával és borpárlattal készült.

gin03.jpg

A mai gin megjelenése viszont németalföldi Leydeni egyetem professzorához, Dr Sylvius nevéhez köthető, aki gabonapárlatot használt a boróka kivonatolásához. Eredettől függően sokféle típus létezik, de alapvetően kétféle gint különböztetnek meg.

  • A desztillált gint hagyományos módon készítik: a szeszbe borókabogyót és egyéb fűszereket áztatnak, majd újra lepárolják. Ezután pedig esetenként tiszta alkoholt, kevés cukrot, és ízanyagokat adnak hozzá.
  • A kevert gin készítésekor valamilyen semleges szeszt kivonatokkal vagy aromákkal ízesítenek. A gin alkoholtartalma az Európai Unióban legalább 37,5% v/v.

A koktélokhoz többnyire a hagyománytisztelőbb London Dry Gin-t használják, amely egy kevésbé aromás desztillált gin; általában teljesen édesítetlen és nem tartalmaz hozzákevert ízanyagokat, a boróka markáns íze a meghatározó. Manapság szinte végtelen változatban készülnek ginek, egy részük a hagyományos módon és alapanyagokból, - itt általában a minél tisztább, jobb minőségű alapanyagokra helyezik a hangsúlyt - más részük épp a minél összetettebb, különlegesebb fűszerek felhasználásában jeleskedik. Azonban az, hogy a gin és a boróka elválaszthatatlanok, minden gin esetében alapvetés.

Bár mint látjuk, a gin nem Angliában született, azonban népszerűsítéséhez nagyban hozzájárult a birodalom, „amely felett sosem nyugszik le a nap”. A fűszeres ginek esetében volt is jelentősége ennek a mondásnak pontosabban az okául szolgáló gyarmatbirodalmi időknek, hiszen a készítéséhez használt fűszerek a világ minden tájáról származtak, és ez a sok különböző vidék, akkoriban bizony mind angol fennhatóság alatt állt. A gin neve a francia genièvre, vagy a holland jenever szóból ered, mindkettő borókát jelent. A holland jenever (vagy genever, genièvre), bár „holland gin”-nek is nevezik, valójában a gin elődje, mely a korai 17. században jelent meg Angliában is. Eredeti változata (az oude jenever) a ginnél fűszeresebb, és gyakran cseréppalackban árusítják. Malátapárlatokból fejlődött ki, és határozottan különbözik a későbbi ginektől. A jenevert legalább részben árpából vagy más gabonából párolják kisüstben, és időnként fahordókban érlelik. Emiatt enyhén malátás, és/vagy whiskyhez hasonló íze lesz. A ma elterjedtebb új változat (a jonge jenever) nagyrészt semleges szeszből készül, íze pedig átmenet a gin és a vodka között.


A már említett holland orvost, Franciscus Sylviust tekintik a gin atyjának. A 17. század közepére sok apró, holland szeszfőzde párolta újra a malátapárlatokat vagy a malátacefrét borókabogyóval, ánizzsal, fűszerköménnyel, korianderrel és egyéb fűszerekkel, melyeket aztán gyógyszertárakban árusítottak a legkülönbözőbb betegségek és fájdalmak gyógyszeréül. Az angolok a németalföldi szabadságharcban találkoztak az itallal, tőlük ered a „holland bátorság” kifejezés is, mely az ittas ember (ebben az esetben holland katona) bátorságára utal. A gin III. Vilmos idején vált igazán népszerűvé Angliában, ugyanis Hollandia nagy részén is ő uralkodott.
Azt tehát tudjuk már, hogy a gin bár sokféle gyökérrel rendelkezik, de a mai gin holland és németalföldi születés után angol közreműködéssel vált ismert és kedvelt itallá. De vajon miért pont a borókabogyó lett az egész alapja?
A borókabogyó gyógyhatása már az ókor óta ismert. A boróka egy Európa jó részén őshonos faj, szembetűnő kék termésekkel, ezekre nyilván felfigyeltek már a legkorábbi emberek is. Jellegzetes íze és a természetes vitamin- és egyéb jótékony anyag tartalma miatt nyilván szívesen fogyasztották. A markáns íz jól jött, a korai szeszlepárlás bizony kezdetleges volt, a 11. században a szerzetesek a rossz minőségű párlatok ízét borókabogyóval fedték el. Ahogy a lepárlás módszerei fejlődni kezdtek, a borókát már illata, íze és gyógyhatása miatt alkalmazták. (Sokak számára nem ismeretes, hogy a gin a tengerészek fő szeszes itala volt amíg a rum ki nem szorította e nemes pozícióból.) Következő posztunkban néhány érdekes pillanatot villantunk fel a gin történetéből, elmeséljük mi köze van ennek az italnak a kininhez, vagy épp a fürdőkádakhoz…

A bejegyzés trackback címe:

https://aperitif.blog.hu/api/trackback/id/tr1213721860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása