A japán kultúrával először moziban találkoztam, az "Öld meg a sógunt" című vérömlenyes nindzsafilm megtekintése alkalmával, melyben nindzsák kúsztak a föld alatt. Nem mondhatni tudományos igényű randevúnak. Azóta kitágult ismereteim horizontja, már megvan az anime (kedvencem Zaraki Kenpachi), az igazi wasabi torokkaparása, a szamuráj közelharci stílus tanulmányozása és a (nem Matolcsy-féle) távoli japán rokonság is.
Szeretjük a japánokat és a japánok is szeretnek bennünket, talán ezért kaukázusi rassznak mintázzák az összes anime szereplőt. Ennél harmonikusabb kulturális harmónia nem is létezhet 5000 kilométeres szomszédságon belül, hiszen lakva ismeri meg a japán a másikat és fordítva. Amit mindenki tud közelebbi ismeretség nélkül, hogy japánok sushit esznek és szakét isznak. Hozzám elérhető közelségben nincs sushi étterem, a nyers busafilé nem vonzó, így kizárólag mai ajánlónk főszereplőjére, a szaké kóstolására szorul kulináris ismerkedésem.
Vágjunk bele és bontsunk fel egy üveg Gekkeikan Sake-t. Abszolúte japános címkékkel, borosüvegre emlékeztető zöld palackban kapjuk a japán nemzeti italt. Ára barátságos, egy távoli kultúra nemzeti italával való - azaz a némiképp ritkaságszámba menő - találkozáshoz képest legalábbis. Ha jobban utánaolvasunk, kiderül, a hiedelemmel szemben ez nem rizspálinka, hanem sörkészítő technológiával erjesztett italfajta, mint önálló kategória. A téves "rizspálinka" elnevezés miatt csak belekortyolás után markoljuk meg az üveget, leolvasni alkoholtartalmát. De hiszen lélekben már felkészültünk a kerítés-szaggatásra, medveölelésre, melyet a génjeinkben rejtező pálinkaívó reflex indít! Valóban, a címke nem hazudik, alkoholtartalma csak 14-18%.
Miért, hogyan, ki a felelős ezért? Hogy a gazdaságban domináns, Yamaha zongorákat és Hattori Hanzo katanákat készítő, harcos nép nem 96 százalékos páleszt szopál erőszakos vállalatfelvásárlás vagy népirtás előtt-közben-után? A magyarázat egyszerű. A japánok genetikájában rejtőző adottság (ha a költséghatékony berúgást erénynek tekintjük, akkor inkább adottság, mint hátrány), hogy az alkohol lebontásának képessége hiányzik belőlük.
A legrövidebb történetek egyike tehát, mikor a japán és az indián leülnek inni. A szakirodalom megemlíti a kötelező munka utáni kikapcsolódások helyszínén (például karaoke vagy sushi bár) tapasztalható, gyorsan megjelenő tüneteket: mosolygás, elvörösödés, hirtelen álmosság, zavartság, szédülés vagy az angol nyelvű kommunikáció teljes kikapcsolása. Európában ilyet egy rendesebb vodkázás, rumozás, stb után produkálunk, ha már eredetileg sem tudtunk angolul. Bár a részegek mindig megpróbálkoznak idegen nyelven beszélni, gyakran látjuk.
Visszatérve a japán életérzésre, amit nyernek a réven, tovább nyerik a vámon, mert képtelenek részegen elesni és tudnak állva aludni a hazafelé vezető, hosszú metrózás során. Ismeretlen fogalom tehát a kerékpár tárolóba gabalyodott vagy utcán heverő eszméletlen részeg, akiket a friss életmentő tanfolyamos jótét lelkek - akár bordatörések árán is - minduntalan megpróbálnak újjáéleszteni.
Lássuk, hogyan írtuk volna meg a kulturált ivást népszerűsítő, "nagyjából józanon a világ körül" útikalauzt, s abban a szakéra vonatkozó ajánlást, miután beleittunk a tradicionális szakés pohárba töltött italba. Illata és íze, mint a bornak és simán összetéveszteném vele, mert nem vagyok borszakértő. Hőmérsékletétől függetlenül üdítő italnak bizonyult, melynek van némi érezhető alkoholtartalma. Igyuk tehát megfontoltan, ízlelgetve, pusztán a találkozás öröméért, hiszen nem atomcsapás volumenű leittasodásra termett, már csak az ár/véralkohol-tartalom aránya miatt sem. Sőt, ha a bakancslistán rajta van a szaké kóstolás (ne hagyják a végére), a Gekkeikan még egy igen-igen pénztárcabarát megoldásnak tetszik a Sake Ghogoku Jozo Ai-misen árának ismeretében.
Összességében eltérő kultúra, de szeretjük, kipróbálni érdemes egyszer és ne vegyünk bortermő vidékeken bontott üveges, kézműves szakét, mert átvernek bennünket. Az illusztrációkon eredetii japán szakés pohárkák és feliratos szövetszalvéta láthatók, valamint családom ősi wakizashi készlete (a kardok azok), melyeket a fehérvári plázában vásároltam 17 éve. Kellemes szaké kóstolgatást, azaz 素敵な食事を！
