Munkámból következően elég sok italfélét kóstolok. Vannak persze kedvenceim, de szeretném hinni, hogy az általam kevésbé kedvelt italfajták értékeit is felismerem. A ginek esetében például elmondható, hogy nem vagyok egy nagy gin fogyasztó. A boróka íze számomra valahogy túl intenzív, irritálja a nyelvemet, és sokszor veszem észre azt, - még a drágább ginek esetében is - hogy az alapul használt finomszesz minősége rossz, de legalábbis messze nem tökéletes, ezért a cégek próbálják "feljavítani" macerálással, fűszerezéssel és egyéb metódusokkal.

Más italféléknél is előfordul ez, de a gineknél már sokszor futottam ilyen problémába. (Anélkül, hogy most hosszabban belemennénk a ginek történetébe, azt azért érdemes tudni, hogy a gin az egyik legrégebbi, lepárlással készült európai szeszesital, és épp azért alakult ki, mert a régi idők kezdetleges lepárlási módszerei sokszor rossz ízű párlatokat eredményeztek, így ezeket muszáj volt ízesíteni.)

Azonban időnként az ember bukkan csiszolatlan gyémántokra, vagy inkább gyöngyszemekre.

Ilyen ital a mai posztunk témája, a Monkey 47 gin. Kicsit olyan érzés írnom erről az italról, mint egy esélytelen, ismeretlen indulóról az olimpián, aki aztán megnyer mindent, és egy csapásra a közönség kedvence lesz.

Az eredetileg holland gyökerű gineket jó ideje már Nagy-Britanniához kötjük. E csodás - bár kissé csapadékos - szigetország valóban komoly ginkultúrával bír. És London nevéhez különösen köthető a gin mint italfajta. De persze a birodalmak nem állnak örökké, és ahogy manapság már a „birodalom, amely felett sosem nyugszik le a nap” jelző sem érvényes, úgy más területen is történnek változások. Egyszer csak megjelenik egy furcsa nyelvű nemzet, és fekete-piros-sárga zászlaját lobogtatva, az asztalra tett egy 47% alkoholtartalmú párlatot. Ami engem teljesen lenyűgözött.

(Itt nem mulasztom el megint kifejteni, hogy a szeszes italok területén eléggé szubjektív a végeredmény ítélete. Sokszor a brandet fizeti meg az ember és csak minimálisan a valódi minőséget. Rengeteg nagyobb, ismertebb cég elsősorban a jó marketingre alapoz, és sokszor a kevert italok világa, ami kimenti őket a minőséget érő támadások kereszttüzéből, mert a vásárlók fejében a "Perfect for mixed drinks" felirat már-már felér a "kézműves termék" matricájának csodájával... Holott bártenderként nyilván én is azt gondolom, hogy a kevert italok épp úgy minőségi alapanyagokból kell készüljenek, mint ha tisztán fogyasztásra választanánk az italt.)

Szóval, itt ez a furcsa névre hallgató, német gyártású gin. Amelyet a készítői nem titkoltan eleve arra hoztak létre, hogy kitűnjön a többi közül. Állításuk szerint: "Nem egy átlagos dry gin-t akartunk létrehozni, hanem egy új kategóriát, a Schwarzwald Dry Gin-t!" A dolog - szerintem - sikerült, ez valóban talán az egyik legjobb, legösszetettebb gin ma a piacon. A 47-es szám nem csak az alkoholfokot jelzi, hanem a benne lévő alapanyagok számát is. Rengeteg különlegesebb illatos- és fűszernövényt használnak, amihez más cégek talán hozzá sem mertek volna nyúlni.

Aroma: Elsődlegesen a citrusok amik dominálnak, és mellettük csusszan az orrunkba a boróka. Elképesztően komplex és gazdag. Szinte érzi az ember a tavaszi Fekete-erdő illatait!

Íz: A száraz ginektől eltérően számomra édesebb hatású, de egyáltalán nem rossz értelemben. Sőt! Finoman előjövő citrusok és a fűszerek kombinációja mellett kézen fogva sétál a szánkban a boróka. Hosszan tartó, friss tercier ízek, kicsit fás jegyekkel.

Pontozás: Eddig itt ezen a blogon nemigen pontoztunk, de talán ideje elkezdeni. A Monkey 47 a ginek mezőnyében 88,5 pontot kap a 100-as listán. Hogy pontosan hogyan is áll össze nálam a pontozás rendszere, azt rövidesen egy külön posztban megírom. 

Mindenképpen nagyon javaslom a kipróbálását, aki szereti a gineket nagyon fogja bírni ezt az italt, aki még csak most ismerkedik vele, az pedig keresve sem találhat jobb kezdőlépést. Gint persze a legtöbben kevert italként fogyasztanak. Sok variánst kipróbáltam erre a ginre, és az egyik legkülönlegesebb - és számomra legfinomabb... :) - eredmény a Savoy Cocktail Book-ban lévő recepttel állt össze. Ez a kevert ital a Hanky-Panky névre lett keresztelve, Ada Coleman által.

• 5 cl Monkey 47
• 5 cl Édes Vermouth (Dolin-t ajánlom...)
• 2-3 dash (öntet) Fernet Branca
• 1 cl frissen facsart narancslé (ezt az eredeti recept nem tartalmazza... de én merem ajánlani...)