Barátokkal beszélgetve sokszor tapasztalom, hogy a rumok bizony mifelénk messze nincsenek az őket igazából megillető figyelemben részesítve. Míg a whiskykre szinte folyamatosan amolyan prémium, minőségi italként tekintenek még az azokat kevésbé kedvelők is, addig a rumokról sokan meglehetősen pejoratív, lekicsinylő módon nyilatkoznak. Pedig ha tudnák…

Az egyik ok talán az lehet, hogy az elmúlt 60-70 évben mifelénk nemigen találkoztunk igazi rumokkal. Pedig rumot már a Monarchia idején is gyártottunk. Akkoriban, még a cukorrépa elterjedése előtt, errefelé is import cukornádból készült a cukor, keletkezett tehát a cukorgyártás melléktermékeként cukornádmelasz is, adta magát a rumgyártás, mint opció. De aztán a helyzet lassan megváltozott, és az 50-es évektől végképp elromlott. A rendszerváltás előtt kishazánkban nemigen készült olyan ital, amit a mai - vagy bármely komoly - szabvány szerint rumnak lehetne nevezni. Ezek bizony pusztán rum ízesítésű szeszes italok voltak, a nép viszont rum néven vehette meg ezeket, nem csoda, hogy nem párosult a rum megjelölésű italokhoz a minőség érzete. Persze más okok is lehetnek a háttérben, például ott van az is, hogy a rumról sokaknak egy féllábú, piszkos és bibircsókos hajóskapitány jut eszébe, vagy akár rögtön egy kalóz, a whiskyről meg egy mindig elegáns, végtelenül kifinomult 007-es ügynök, de minimum egy tweedzakós angol lord. Szóval, nem egyszerű.

Manapság szerencsére már kinyílt a világ, az egyik legismertebb italos webáruházban most épp majd ötszázféle különböző rumot találunk. És ezek bizony már nagyon is megérdemlik a figyelmet. Az én kedvenceim természetesen az érlelt, idősebb, aranyszínű rumok. Ezek előállításakor és érlelésekor szinte minden olyan speciális eljárást megtalálunk, amit a jól ismert prémium whiskyfajták esetében is megszokhattunk.

Az alapanyag itt persze cukornád, az igényes gyártóknál sokszor nem az igazából cukorgyártási melléktermékként keletkező cukornád melasz, hanem - a kifejezetten rumgyártás céljából termelt - cukornád préselésével nyert cukornád szirup, más néven cukornádméz. Véleményem szerint a cukornád, mint alapanyag eleve jóval több ízanyagot és aromát tartalmaz, mint a whiskyk előállításához használt gabonaféleségek. De a java még csak ezután jön!

A leglényegesebb ugyanis itt is az érlelés. Ami sokféle módon, sokféle hordóban történhet, a hagyományos tölgyfából készült hordóktól, a belül kiégetett, bourbon jellegű hordókon át a legkülönbözőbb sherrys- vagy épp brandys hordókig terjedhet a sor. És az érlelés ideje, a palackozás módja is igen sokféle lehet, sokszor találkozunk a gyakorlatilag állandó minőséget adó Solera módszerrel, és a több szakaszból álló érlelés sem ritka. A 8, 12 vagy akár 30 évig hordóban pihent rumokban valami hihetetlen, szinte földöntúli komplexitás, szinte megszámlálhatatlan aroma és illat alakul ki. (Ne feledjük, ezek nem egy kopár, sziklás és szélfútta skót felföldön érnek, hanem egy illatos levegőjű, buja és trópusi környezetben...) Ezt igazából nehéz írásban visszaadni, de az bizonyos, hogy ha egy érlelt rumos üveg kibontásakor beleszippantunk az üvegből kitóduló aromába, egészen döbbenetes élményben lehet részünk. Mindenképp ki kell próbálni!

És hogy kezdőként hogyan válasszunk mondjuk 500 cikkszámból? Nem könnyű, az bizonyos. Mint a többi hasonló italféleségnél, itt is rengeteg termőterület van, és alapvetően más ízvilágot létrehozó érlelési módok. Ezek kiismeréséhez mindenképp időre és türelemre van szükség. Én, ha egy új terméket, vagy egy új italféleséget szeretnék megismerni, általában igyekszem a kínálat közepéből, vagyis a középáras termékek közül választani. A rumok esetében ez valahol 9-14000 Ft/palack ár lehet, az ennél olcsóbbak többnyire még tömegtermékek. Ezért az összegért már általában 8-12 éves érlelésű rumokat kapunk, ahol már kijönnek az érlelés komplex aromái. Nyilván nem olyan mértékben, mint a 30+ éves rumoknál, de hát azok legtöbbször már túlságosan drágák is. Tudjuk, a nyújtózkodás meg a takaró, ugyebár…

Ebből a kategóriából most két hasonló, mégis különböző terméket ajánlanék, amelyeket épp most kóstoltam.

Az első az Ultimatum Infinitum, amely egy Trinidad & Tobago-i üzem által palackozott, a karibi térség nyolc különböző lepárlóüzeméből származó 14 különböző alapanyagból kevert blend. A sokféle, többségében kisüsti rendszerben előállított összetevő egy rendkívül összetett, szinte minden lényeges rumjegyet bemutató italt hozott létre.

Az illat rögtön magával ragad, friss, könnyű, édes illat, erősen gyümölcsös, az alkohol szinte nem is érezhető. A kóstolás is finom, kakaós és kávés jegyek, és itt is komoly gyümölcsös aromákat érzünk. A szájban tartva az alkohol hamar lecseng, és egy kifejezetten buja, trópusi, fűszeres aroma marad meg viszonylag sokáig. Határozottan finom, jóval drágább rumokat is leköröz, azt hiszem.

A második most megízlelt rum az Angostura 1919, ami szintén ebből a térségből származik. Ha valakinek ismerős az Angostura név, de nem a rumhoz kapcsolja, az nem véletlen. A ma már a Trinidad szigetén található Angostura lepárlót 1824-ben alapította Angostura városában (ma Bolivar) Johann Gottlieb Benjamin Siegert, aki akkoriban sebész volt a hadseregben. Elsősorban a gyógyszerként is szolgáló ízesített keserű italok előállítása volt a cél, ekkor született az „Amargo Aromatico” vagyis a nálunk is ismerősen hangzó nevű Angostura keserű. Az azóta eltelt több mint másfél évszázad során mindinkább a minőségi rumok készítése vált a lepárló fő profiljává. Az Angostura 1919 elnevezése egy évszámra utal, ebben az évben készült első alkalommal ez a termék, nem is akármilyen apropóból: a kikötőben hatalmas tűzvész támadt, ami a felhalmozott új beszerzésű hordókészletet is érintette. Miután az idő szorított, kényszerből ekkor próbálták ki, hogy a megmaradt, de megpörkölődött hordók alkalmasak-e a felhasználásra. Az elképzelés sikerét ez az ital bizonyítja. A 8 éves, égetett tölgyfahordós érlelés eredményeképpen egy kiegyensúlyozott, rendkívül harmonikus ital született.

Érett és összetett illatú rum. Kóstolásakor könnyű, hamar megmutatja az értékeit a szájban, ugyanakkor nagyon hosszan tartó kakaós, fűszeres ízeket mutat, kifejezetten finom, karakteres ital, amelyben azonban erősebbek a füstös, fás jegyek, mint a korábban próbált Ultimatum Infinitum esetében. Jómagam azt mondanám, hogy aki mondjuk a whiskyk kedvelőjeként próbálkozna a rumok felé lépni, nyugodtan kezdhet ezzel a rummal, nem fog csalódni.

Az én ízlésemhez mindenképp az Ultimatum Infinitum áll közelebb, ezt valóban mindenkinek ki kéne próbálnia, és tényleg nem csak amiatt, hogy ez egy viszonylag kedvező árú rum, amely a letisztult és különleges palackjában minden bárszekrény dísze lesz. Tényleg különleges, mint írtam, jóval drágább rumokat is maga mögé utasító ízvilágot kapunk ettől az italtól, amely mindenképp remek választás lesz a most ránk köszöntő igazi télben. Kortyolgatása közben elmerenghetünk a messzi és varázslatos karibi szigetvilág többnyire balzsamos és az itteninél mindenképp melegebb éghajlatát magunk elé idézve. A januárt persze talán senki nem tartja kedvenc hónapjának, a karácsony elmúlt, a tavasz szinte beláthatatlan messzeségben van még. De egy ilyen rum, meg egy kellemes karácsonyi dal talán kicsit tovább itt tartja velünk az ünnepi hangulatot. Mondjuk márciusig.